Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A lovas öltözéke,a ló felszerlései

 

Ha szeretnéd tudni, hogyan öltözz fel lovagláshoz, illetve, hogy a versenyeken milyen öltözéket követelnek, olvasd el.

A lovas öltözéke több szempontnak is meg kell, hogy feleljen. Először is kényelmesnek kell lennie, és biztosítania kell a lovas szabad mozgását. A kényelem mellett fontos, hogy a lovas testrészeinek helyzete jól látható legyen, hiszen az oktató csak így tudja ellenőrizni, hogy a lovas helyesen ül-e, illetve megfelelő segítségeket ad-e. A lovagláshoz szükséges öltözékeket bármelyik lovaboltban beszerezheted.

Mivel a lovaglás fokozottan veszélyes sportág, a lovas fejét kemény bélésű sisak, úgynevezett kobak védi, amely három ponton rögzített, így a lovas a szíjak szétcsatolása nélkül nem veszítheti el azt. Több fajtája létezik, a lovastusa terepversenyén használt változattól az ugrópályákon elterjedt kobakokig. A díjlovagló versenyeken kobak helyett egy elegáns cilindert használnak, melyre egy vékony szalag van kötve. A western versenyeken úgynevezett western kalapot hordanak, ez nem más, mint a cowboy kalap. Ez alá lehet kapni western kobakot is, mely nem látszik ki a kalap alól, de véd a balesetek ellen esés esetén. Fogatversenyeken is kalapot használnak, a díjlovaglócilinderhez hasonló, de lehet bármilyen elegáns kalap.




A lovaglónadrágot a nyereghez való tapadás javítására használjuk, illetve varrásának köszönhetően a jobban igénybevett terülteteken, mindpéldául a térdtámaszokon, jobban meg van erősítve, így nem szakad szét, és dörzsölődik ki, mint pl. egy sima szövetnadrág. A bőrbetétes lovaglónadrág segítségével csúszkál a lovas a legkevésbé a nyeregben, míg a szövetbetétes nadrágok a legellenállóbbak. A versenyeken a hivatalos nadrágszín a fehér, de egyes versenyeken megengedett a vajszínű, és a krémszínű is.


A lovaglócipőt a biztonságosabb lovaglásra használják. Ez egy speciálisan kialakított cipő, talpa sima és puha, szára pedig a lehető legjobban illeszkedik a lovas lábszárának formájához. A lovaglócipő helyett régen csizmát használtak, ez ma már szinte csak versenyeken fordul elő. Nem lovaglásra kialakított cipőben, főleg sarok nélküli, illetve sportcipőben soha ne lovagolj, mert életveszélyes!


A lábszárvédő lovaglócipőhöz használatos, a csizma szárát helyettesíti. Több változata van, lehet kapni bőrből, velúrból és mosható változatból is. Ezen kívül létezik térdig érő, illetve a lábszár feléig érő változata is, ez utóbbit francia stílusú lábszárvédőnek nevezzük. A lovaglócipős-lábszárvédős öltözet ma már sokkal elterjedtebb, hiszen kényelmesebb, egyszerűbb felvenni, és nyáron kevésbé meleg.



A chaps (ejtsd: csepsz) egy western típusú lábszárvédő, mely hosszabb a sima lábszárvédőnél, kizárólag bőrből készül, és farmerre is felvehető, hiszen a western lovaglásban lovaglónadrág helyett farmert hordanak.


Lovaglókesztyűt nem csak a hideg ellen hordunk, hiszen nyáron is hordani kell. Ez a szárhoz való tapadást segíti, így csökkentve annak kicsúszását a kézből. A legtöbb lovaglókesztyűre úgynevezett gumistoppokat helyeznek, mely még jobban erősíti a tapadást. A lovaglókesztyűket megerősítik ott, ahol a szárat fogjuk, így növelve az ellenállást. A csuklónál tépőzárral állítható a mérete, így nem esik le a kézről. Versenyeken a hivatalos szín a fehér, díjugrató versenyeket megengedett a fekete is, terepversenyen a barna színű bőrkesztyű is.

Lovaglózakót versenyeken használnak. A hivatalos zakószín a fekete, de díjugrató versenyeken megengedett a piros és a sötétkék is, fogathajtásban világosszürke is lehet. Díjlovagló versenyeken frakkot használnak, melynek hátsó része hosszabb, középen elvágott. Terepversenyeken nem használják, helyette egy hosszú ujjú lovaglópulcsira vett gerincvédőt alkalmaznak. A western típusú versenyeken sincs zakó, ott hideg idő esetén westernkabátot használnak.


Lovaglóinget szinte csak versenyeken használnak. Ennek minden versenyágban fehérnek, vagy halványkéknek kell lennie, kivéve díjlovaglásban, ahol csak a fehér megengedett. Western versenyeken a lovaglóing egy egyszerű hétköznapban is használatos ing, mely általában kockás, színe lényegtelen.


A nyakkendőt is csak versenyeken viselik, általában csak díjlovagló versenyeken, de más szakágban is megengedett. Színe csak fehér lehet, illetve halványszürke.
 
 
 
 A ló öltözéke
 
 
 
Nyergek



Az ember a nyergek számos fajtáját alkotta meg az elmúlt évezredek során. A nyeregkészítés célja mindig is elsődlegesen az adott funkció megfelelő betöltése volt, idővel azonban a kényelem kérdése is fontossá vált. A mai nyergeknél a kényelmen kívül nélkülözhetetlen a lovas helyes testtartásának lehetővé tétele, melyet az ülőfelületen kívül a nyereg formája, illetve a különböző térd- és lábtámaszok határoznak meg.

 
A nyergek tanulmányozásánál jól látható, hogy minél nagyobb iramú munkához választunk nyerget, a lovas súlypontja annál magasabban a ló fölött található, amit a kengyelszíj hossza is mutat. Ennek két szélsőséges példája, a díjlovaglás és a galoppversenyek. A díjlovaglásnál használják a leghosszabb kengyelt, és a lovas súlypontja ott található a legmélyebben. A galoppversenyeken a zsokék a lehető legrövidebb kengyelt csatolják, és a lovas súlypontja jóval magasabban található, mint a díjlovaglásnál. A nyergek különböző formái és térdtámaszai ezeket a célokat szolgálják. A nyergek a ló számára is kényelmessé tétele annak a folyamatnak az eredménye, melynek során az ember rájött, hogy csak kiegyensúlyozott, szívesen dolgozott lótól várható el megfelelő munka, illetve jó sporteredmény, amit a használt lószerszám is nagyban befolyásol. Európában ma az úgynevezett angol nyergeket használják a leggyakrabban. A világ egészét tekintve fontos kiemelni a western stílusú lovagláshoz használt nyergeket is, illetve fellelhetők még egyéb, speciálisan kialakított nyeregtípusok is.

A nyereg részei:



Angol nyergek:

Az úgynevezett angol nyergeknek három fajtáját különítjük el: az univerzális (1. kép), az ugró(2. kép), és a díjlovasnyergeket (3. kép), melyeket funkciójuk és küllemük alapján ismerünk fel. Az univerzális nyereg megfelelő lovardában való lovagláshoz, tereplovagláshoz, valamint kisebb díjugrató- és díjlovaglóversenyekhez is. Az ugró- és díjlovasnyergeket, ahogy nevük is mutatja, magas szintű díjugrató- és díjlovaglóversenyek résztvevői számára fejlesztették ki.



Western típusú nyergek:

A western típusú nyergeket az egésznap lóháton ülő, cowboyok számára fejlesztették ki, így ezek igen kényelmes ülést biztosítanak. Ennek köszönhető, hogy a western típusú lovaglás a szabadidős lovas tevékenységet folytatók körében is széles körben elterjedt.



Távlovaglónyereg:

A távlovasok esetében a kényelem ló és lovas számára egyaránt fontos, ezzel együtt elengedhetetlen a ló háta számára a megfelelő szellőzés biztosítása is.



Dámanyereg:

A dámanyereg egykor az egyetlen, nők által űzhető lovaglási stílust szolgálta ki, hiszen ebben a nyeregben a lovas mindkét lába a ló bal oldalán helyezkedik el. Ilyen nyerget ma már csak hagyományőrzők használnak.



Galoppnyereg:

Ez az apró nyereg biztosítja, hogy a lovas a lehető legmagasabban a ló súlypontja felett legyen. A ló így képes elérni a lehető legnagyobb sebességet.



Patrac:

Ez az egyszerű, nyereghez hasonló ülőfelület eredeti formájában heveder nélkül van a lovon. Patrac használatakor a ló rendkívül gyorsan „felnyergelhető”, aminek elsősorban a csikósok illetve a lótolvajok vették hasznát. A patracban lovaglók csak jó egyensúlyi érzékkel tudnak fennmaradni a lovon.


 
Kantárok és zablák


A kantárak és zablák, a nyergekhez hasonlóan a különböző lovaglási stílusoknak megfelelően alakultak ki. A ló irányítását segítik, és egyúttal kényelmesen is feküdniük a ló szájában.


 
 
A kantár részei:



Kantártípusok:

Az angol, mexikói és a hannoveri orrfékes kantárak a hagyományos angol lovaglóstílust szolgálják ki. Egyetlen különbségük az orrfék és az orrszíj szabásának és csatolási módjának eltéréséből adódik. (Az első képen angol, a másodikon hannoveri, a harmadikon mexikói kantár van)




A nagykantár használata a díjlovagló versenyeken a középosztálytól kezdve kötelező. Két zabla, és két szár tartozik hozzá. Az egyik zabla csikózabla, a másik szár pedig a segédszár.




A western típusú lovaglást többféle kivitelezésű, de szerepét tekintve igen hasonló kantárak szolgálják ki. A ló szájában gyakran nincs zabla, így pihenő esetén kantárban is tud inni (egyes lovak nem tudnak zablával a szájukban inni). Mivel ha nincs zabla a szájában, a kantárnál fogva is kiköthető.




Zablák:

A zablák a ló szársegítségekkel való irányítását segítik. A „ló megzabolázása” és a „keménykezű” kifejezések a zablák használatából erednek, de az a hit, miszerint egy lovat zablával, illetve kemény kézzel kell engedelmességre bírni, téves. A ló szája igen érzékeny, ezért nem megfelel,túl erős zablát használva könnyű tönkretenni azt. Fontos tisztában lennünk azzal, hogy az erős zablák kizárólag gyakorlott lovasok kezébe valók.

Zablatípusok:

Egyszerű csikózabla és olívzabla:
Ez egyszer tört zablák csikók kiképzéséhez, illetve felnőtt lovak napi lovaglásához ajánlottak.

Zabla nagykantárhoz:
A nagykantárhoz egyidejűleg használunk feszítő- és csikózablát. Ezt használva a ló a lovas legkisebb szársegítségére is érzékenyen reagál.



Pálcás zabla:
Nehezen fordítható lovakhoz ajánlott. A pálca meggátolja, hogy a lovas a ló szájába húzza a zablakarikát.


D-zabla:
Valamivel erősebb, mint a csikózabla, alakja a pálcás zablához hasonlóan meggátolja, hogy a lovas a ló szájába húzza a zablakarikát.



Duplán tört zablák:
Bármely, tört zablatípus lehet duplán tört is. Mivel a zabla így kevésbé merev a ló szájában, ezek a zablák finomabbak, mint egyszer tört változataik.



Gumis zablák:
Számos fajtájuk létezik, a pálcás, a csikózabla a leggyakoribb. Érzékeny szájú lovaknak ajánlott.




Hackamore:
Segítségével a ló zabla nélkül lovagolható. A hackamore a lovas szársegítségére a ló állkapcsát szorítja meg. Erősebb és finomabb változatai is elterjedtek.


 
Lábvédők


Az ín és bokavédők a ló lábát védik munka során. Hosszú időn át a karámban ácsorgó lóra ne tegyünk ínvédőt, mert bedagadhat tőle a lába! Főleg díjugrató szakágban, és a military versenyek terepszakaszán használják. Az ínvédők a nagyobbak, ezt a ló mellső lábaira teszik, míg a csüdvédőket a hátsókra.

 


A pataharang olyan, munkavégzés során szerezhető sérülésektől véd, ahol a hátulsó paták belecsaphatnak a mellső patákba vagy pataszélekbe.


A szállítókamásli a ló lábát védi a lószállítóban való utazás során.





A fáslik különböző típusai munkavégzéshez (főleg díjlovagló versenyeken), istállóban tartott lovak lábának melegen tartásához, lószállításhoz, illetve gyógyászati célokra használhatóak. A fáslik alá gyakran tesznek fáslialátétet is.